Oké, oké. Már előbb is itt voltam.
De gondoltam, most írok csak bejegyzést. Meséljek nektek? Fogok, ha akarjátok, ha nem. 
A tábor nagyon jó volt! Rengeteg embert ismertem meg, iszonyatosan jó fejek voltak, mind a magyarok, olaszok, svédek. A szállodánk nagyon szép volt, és jó kaját kaptunk. Az egész tábornak az volt a lényege, hogy a fiatalokat megismertessék az emberkereskedelem tényével, és néha nagyon unalmas, néha pedig rettentően sokkoló dolgokat tapasztaltunk. Egyszer például megnézettek velünk egy olyan filmet, hogy két lányt hamis álláshirdetéssel becsaptak, és prostitúcióra kényszerítettek, és az ő történetüket. Rettenetes film, egy cosmóan sírtak, köztük én is. Még a fiúk is. Le kellett állítani a mi csoportunknak (3 volt), mert annyira lesokkolódtunk. Az egyik srác bőgve maga elé meredt végig és az oktatója kérte, hogy álljunk le (olaszok), aki szintén sírt... :( Setsre, avagy Sisters. Szerbül néztük angol felirattal. Mindenkinek ajánlom, de csak erős idegzetűek nézzék meg.

Ez a 3-as csoportbontás csak két napig tartott, amúgy meg nlgy csoportba osztottak minket, egy videósba, kreatívba, rádiósba és újságíróba. A kreatívban már nem volt hely, amikor a feliratkozáshoz jutottam, úgyhogy az újságírásba kerültem, és sokkal jobban jártam!! :) A Magyar Nemzet két kiváló újságírójával ismerkedtünk meg, ők tartották nekünk, és aww, nagyon örülök neki, rengeteg dolgot tanultunk, és végre megismerkedhettük az újságírás világával, még ha ilyen kicsiben is. 
Persze amúgy minden angolul ment. 
Egy Sue Taylor nevű új-zélandi nő is tartott nekünk előadást, aki Kambodzsában él mostanában, mert ilyen segélyszervezetnél van, ami segít az emberkereskedelem áldozatainak újra elhelyezkedni, tanulni, stb. Én úgy hívtam, hogy hobbit, mert ugyebár a Gyűrűk Urát ott forgatták XD A Balcsiban úszni nem tudtunk, mert nagyon hideg volt a víz, én kétszer térdig bemászkeráltam, a svédek meg fürödtek, de hát nekik mi a Balaton a Balti-tenger után :D Átmentünk Tihanyba is,ahol meg bőgtem egy sort, mikor meglátogattuk I. András sírját, mert én valamiért mindig meghatódok, ha Magyarország dicsőséges történelmével szembesülök (nem egy töriórán, de most komolyan, szerintem egy király sírja tökre megindító).

Siófokon a családdal már sikerült a vízbe jutni, és erről nincs túlságosan sokmindent írnom, hangulatos volt, kicsit uncsi, mert az új külföldi ismerőseimmel akartam volna beszélgetni FBn ott meg nincs net, freewifit meg nem találtam, szóval tűkön ülve vártam már, hogy hazajöjjünk. Előbb el is jöttünk, mert mondták a rossz időt, ami persze nem teljesedett be. Elég szomorú voltam, amiért eljöttünk a táborból, otthagyni a külföldieket, akiket valószínűleg soha többé nem látok, és a magyarokat, akikkel talán még találkozunk, de hát mikor? Ez volt életem legjobb tíz napja. Nem sírtam, amikor eljöttük, és azóta sem. A buszon eszembe jutott egy dal, Regina Spektortól a The Call, és rájöttem, hogy ez illik a táborra, egy részére, egy barátra...  

You'll come back when it's over No need to say goodbye

Remélem, találkozunk még.