5. fejezet

  Ahogy teltek múltak a napok, Cleo és Amy között igazi barátság kezdett kialakulni. A lány tökéletesen beleillett családjuk életébe - igazi lóbolond volt, rengeteget segített az állatok és a ház körül. Lelkesen vette ki részét a házimunkából is, ezzel sokat könnyítve Brigitte helyzetén. 
 Valkyre viszont nem mutatott javulást. Néha kezesbárányként, néha viszont igazi démonként viselkedett. Nem lehetett kiigazodni rajta, és Cleo sosem tudhatta, mikor is jön rá az a bizonyos "roham", amellyel minden addigi számításuknak keresztbe tett.
  Bert pedig meghozta az új lovat. Gyönyörű kanca volt, telivér ősökkel, délceg termettel. Egészséges volt, energiától kicsattanó, és tényleg tehetséges. Todd minden este kiselőadást tartott arról, hogy milyen jól halad az edzésterv. Minden napra meg votl írva, mennyit kell foglalkozniuk az állattal, és először nem maradtak le a ranch történetében. Egyszóval a kanca csodaló volt; Cleo mégsem rajongott érte.
  Egy melegebb júniusi napon végre elérkezett az a pillanat, amelyre annyira várt. Anyja Valkyre bokszához lépett, és felcsatolta rá a vezetőszárat. A mén félig lehunyt szemmel áldogállt, jelét sem adta az ellenkezésnek. Brigitte halkan beszélt hozzá, hangja biztonságot sugallt. Megsimogatta az állat izmos nyakát, majd kivezette a bokszból. Lánya lélegzet-visszafolytva figyelte; de nem történt semmi olyan, amitől félt.
  - Gyere, Cleo - mondta az anyja - most megtanulod a csatlakozás módszerét.
  A lány bólintott. Brigitte a lovat vezetve elindult egy kisebb karámhoz. Távolabb volt a többitől, békességben honolt, a farm egyik legmagasabb pontján. Kerítése réginek tűnt, de teljesen rendben volt; Todd és Nathen minden tavasszal és ősszel ellenőrizték, nem lazult-e meg egy deszka, vagy állt ki egy szög. Az említett lovászfiú már ott állt egy másik lóval, a mindig nyugodt Rainnel. Brigitte kikötötte Valkyre-t egy direkt erre a célra ácsolt kis állványhoz, majd átvette a szárat Nathentől. A fiú a kerítéshez ballagott unokatestvére mellé.
  Brigitte elengedte a lovat, aki komótosan arréb léptetett. Patái egymás után tompán puffantak a homokos talajon. Rain ijedten szökkent egyet, amikor a nő utánasuhintott a vezetőszárral. Nem állhatott meg. Körbe kezdett vágtázni, majd amikor Brigitte kilépett elé, irányt váltott. 
  - Nem hagyom megállni - magyarázta Cleonak az anyja. És lassan a ló vágtája összeszedett lett. Nem telt el sok idő, és lehajtotta a fejét. Cleo már nagyon sokszor látta ezt a folyamatot, élőben is, és a tv-ből is, de újra és újra lenyűgözte. Rövidesen a ló megállt, anyja pedig, aki előtte minden mozdulatát kommentálta, elfordult tőle, a karám szélére sétált, és várt. Majd Rain megindult. Lassan, fejét előreszegve, és puha orrával megböködte Brigitte vállát. A nő elindult, még mindig nem nézett Rainre, aki követte. Majd megfordult, és megsimogatta az állatot, pont a szeme között.
  - Immár elfogadott engem - mondta - már nem fél. Így kezdődik a hosszú folyamata annak, hogy elinduljunk a ló gyógyításának útján. És ezt Valkyre-rel te fogod megtenni. Lehet, hogy azt gondolod, tapasztalatlan és fiatal vagy, de ez nem kortól függ, hanem adottságtól, és te értesz a lovakhoz....
  Cleo megilletődött. Félt az előtte álló feladattól, attól, hogy valamit elront. Sőt, attól is, hogy az egész nem hat Valkyre-re. Nathen elvezette Raint, jól megérdemelt pihenőjére a legelőre. Brigitte pedig intett, hogy lánya és Valkyre kerüljenek beljebb, mintha csak egy házba invitálta volna őket délutáni teára.
  Cleo már nem tudta,mit is érez pontosan. Úgy definiálta, hogy fél - de ez nem volt igaz. Izgalommal vegyes örömöt érzett, ami feszítette szét a mellkasát, mintha csak egy léggömböt fújtak volna fel. Mennyiszer érezte ezt! De mégsem így. Mert a félelem igenis jelen volt - tudta, hogy itt akár az ő rovására is mehet, ha Valkyre elszabadul. Mert biztos ő húzza majd a rövidebbet.
  A gesztenyepej mén békésen ment mögötte. Amikor benn álltak a karámban, barátságosan megböködte gazdáját, aki viszonzásul megpaskolta izmos nyakát.
  - Tudod, mi a teendő. Én kimegyek a karám szélére. Nem akarok zavarni - mondta Brigitte, majd úgy is tett. Cleo kissé megborzongott. Majd lecsatolta a vezetőszárat Valkyre kötőfékjéről. A ló a hirtelen jött szabadság döbbenetétől arréb ügetett, majd elvágtázott a kis karám legszéléhez. Cleo nem hagyta, hogy a kerítésen túl növő füvet legeléssze, hanem csettitett a nyelvével, és a vezetőszárat az állat felé suhintotta. Az meglepetten nyerített egyet, és gyors, összeszedetlen vágtába ugrott. Néhányszor megpróbált lassítani, de Cleo rögtön lendítette a szárat. Magában mulatott, ahogy az állat szemrehányóan tekint rá, de inkább a feladatra koncentrált. Egy pillanatra úgy érezte, mintha a világ kinyílt volna körülötte. Érzékelt mindent: a lágy júniusi szellőt, mely bele-belekapott dús, barna hajába, és ugyanúgy remegtette meg a fák ágain zöldellő leveleket; érezte, ahogy a friss napsugarak az arcát melengetik, fényük megcsillan a ló sötét szőrén, és átvilágít a lenszőke sörénye között, ahogy az a vágta szelétől lobog; kockás inge pamutjának érintését karján, kezében a szintetikus anyagból készült szárat. Élesen látta az állat patái által felkavart port, anyját, és tudta róla, hogy mosolyog; hallotta a madarak csivitelését, szárnyuk rezdülését. Az egész világot mintha belésűrítették volna, majd hirtelen midnen eltűnt - már csak ő maradt, a ló, és a felkavart por csillámlása a fényben. 
  Kilépett Valkyre elé, aki irányt váltott. Nyelve csettintésével és a szárral további vágtára sarkallta, ami végül egyenletes és ütemes lett. Majd felfigyelt az első jelre: a ló felé fordította a fülét, jelezve, hogy rá figyel. A buborék a mellkasában kissé veszített méretéből.
  Megvolt az első jel, következett a többi. Valkyre szájával rágó mozdulatot tett... majd lassan lehajtotta a fejét, orra szinte a földet verte. Cleon úrrá lett az öröm. Már annyira közel jár! A szépséges állat lassított, ismét felemelte a fejét. Ahogy gazdája a gyeplővel noszogatni kezdte, ismét leszegte a fejét, és most nem is emelte fel. Így vágtatott körben gyönyörű ívben, majd a lány elfordult tőle - az addig fennálló szemkontaktusuk megszűnt, a ló pedig lassíthatott.
  Cleo szívveresére kétszeresére gyorsult, és szaporábban vette a levegőt. Fülében dübörgött a vér, és érezte, hogy ég az arca. Most dőlt el minden - hogy sikeres volt-e a csatlakozás, vagy sem.
  Amíg feltekerte a szárat, fülelt, de nem hallott szívverésén és lélegzetvételén kívül mást semmit. Kirázta a hideg - a buborék ismét megnőtt, sokkal több aggodalommal és félelemmel, mint eddig. Szeme sarkából látta, ahogy anyja felegyenesedik - előtte a kerítésen könyökölt.
  - Cleo... - mondta halkan, de a lány nem mozdult. Nem akarta belátni, hogy kudarcot vallott.
  Ami végül nem volt kudarc. Egyszercsak - mintha egy plusz szív lenne beleépítve a mellkasába, hallani vélte Valkyre patáinak dobbanását, lassan, egymás után. Végül a mén orrával megérintette a háta közepét. A gyilkos buborék kipukkadt, és mérhetetlen öröm öntötte el a helyét. Sikerült! Neki, Cleonak... a ló elfogadta!
  Valkyre a vállára tette nagy fejét, majd levette, és megböködte azt is puha orrával. Cleo lassan megfordult, és - fejét lehajtva, kerülve a szemkontaktust - megsimogatta az állatot, aki felvetette a fejét, de nem barátságtalanul, hanem inkább úgy, mint aki igényli az emberi érintést.
  Lépett egyet előre, és az állat követte. Ment egy kört, és Valkyre is, vele. A csatlakozás sikeres volt. A lány látótere ismét kinyílt - nem annyira, mint az előbb, csak normális ember módra. A kerítéshez ment, a mén szorosan a nyomában. Anyja büszkén tekintett rá, az időközben megjelent Amy pedig csodálattal. Végül visszatcsatolta a lóra a gyeplőt, és megpaskolta az oldalát.
  - Nagyszerű - ragyogott Brigitte, és megsimogatta az állatot - Lassan el is kezdhetjük betörni. Holnap újra megcsinálhatod a csatlakozást, és hozzászoktatjuk a nyereghez. Úgy hallottam hogy már felemeli a lábát, ha kéred. Próbáld ki!
  Cleo végigsimított az állat lábán, és kezébe fogta a patáit. Az minden ellenkezés nélkül felemelte. Tehát ezen már nem kell túlesniük.
  - Talán könnyebb lesz, mint gondoltátok - vélte Amy.
  - Reméljük, igazad van - mosolygott rá Cleo.
  - Menjünk, meséljük el apádnak, csak előbb vigyük a bokszába ezt az öreg harcost - havasolta Brigitte; nyomatékosításképp megpaskolta a mént.
  - Rendben - Cleo kivezette lovát a karámból, és három ember és a ló elindult a ragyogó napsütésben az istállók felé.

****

  - Remek volt, kislányom - tapsolta meg Cleot apja, amikor másnap szintén sikeresen megcsinálta a csatlakozást Valkyre-rel. A két tenyér tompa ütődésére az állat topogni kezdett; Todd abbahagyta a ritmikus mozdulatot.
  - Bocs, paci-pajti - paskolta meg az állatot vigyorogva. Cleo csak a szemét forgatta. Utálta, ha apja ilyen idióta beceneveket ad akárkinek is, de a mániája volt, nem lehetett leszoktatni róla, és épp úgy hozzátartozott, mint ragyogó mosolya.
  Brigitte kacsintott, majd intett, hogy vezessék át a lovat egy másik karámba, ahol az állatokat szokta betörni. Ott már a tartóra elő volt készítve a nyereg, és a kantár is fel volt akasztva. Valkyret megállították, Brigitte megfogta a szárat, simogatta a lovat, és közben csendben motyogott hozzá megnyugtató hangján.
  Cleo a nyeregalátéthez lépett, és rátette a mén hátára. Az érdeklődve figyelte, mit is ügyködik pontosan, de nem tett semmi olyan dolgot, mely aggodalomra adott volna okot. Majd a nyereg következett. Amikor a szíjakért nyúlt, Valkyre megrázkódott, és idegesen topogni kezdett. Cleo hirtelen nem tudta, mit csináljon, de anyja a szeme közé mutatott, így megsimogatta az állatot. Halkan beszélt hozzá, maga sem tudta mit, csupa egyszerű, buta dolgot, de hatott. A mén megnyugodott, és hagyta, hogy becsatolja a nyerget rajta.
  Brigitte kicsit arrébb tolta a lányát.
  - Most állj távolabb. Nem biztos, hogy ezt neked kellene csinálnod - súgta. Cleo bólintott. Habár legszívesebben ellenkezett volna, tudta, hogy anyja ok nélkül sosem mond semmit.
  Amy ismét megjelent. Kérdően nézett az épp kerítésen átmászó Cleóra, aki elmagyarázta, hogy anyja kiküldte. Valkyre, ahogy kissé szabadnak érezte magát, ágaskodni kezdett; óriás patái a levegőben suhogtak. Bridgitte csendesen nyugtatta, majd erősen tartotta, és a ló már nem toporzékolt olyan hevesen. Az említett időközben lecsatolta a vezetőszárat, és suhintott vele. Valkyre vágtázni kezdett. Hihetetlen volt amit csinált. Hangosan nyerített, és fel-le ugrált, mint a rodeóban. Igyekezett megszabadulni a nyeregtől, hiába tűnt úgy, hogy megnyugodott. Toporzékolt, mint az óvodás kisgyerek, ha nem kapja meg, amit akar, de Brigitte nem engedte, hogy megálljon. Csak noszogatta a gyeplővel, majd pár perc múlva ennek meg is lett az eredménye: Valkyre megnyugodott, összeszedett ügetésbe váltott. Cleo nagyon megrémült. Hálát adott anyjának és a jóistennek, amiért ilyen előrelátó módon kiküldték őt. A ló időközben már teljesen megszokta a nyerget. Vígan vágtatott fel-alá, nyoma sem volt a bosszúságának. A lány arra eszmélt fel, hogy Valkyre csatlakozik anyjához - gyorsan, nyereggel a hátán.
  - Cleo, most szükségem van rád, gyere ide - utasította az anyja, miközben szorosan megfogta az állat kötőfékét, és felcsatolta a szárat - vegyél fel egy kobakot.
  A lánynak összeszorult a gyomra, de szótlanul bemászott, és az előre kikészített kobakját a fejébe nyomta, majd összecsatolta.
  - Ne félj - mosolygott rá Brigitte. Cleo tudta, mit kell tennie. Többször látta, ahogy apja és Bert törik be a lovakat. Felkapaszkodott a nyeregbe, és felhúzta magát. Szinte feküdt a ménen, nem lendítette át a lábát, és nem állt a kengyelbe. Egyik kezével az állat nyakán támasztotta meg magát, másikkal pedig a hátsó nyeregkápába kapaszkodott. Anya szorosan fogta a szárat, és lassan elindult. Valkyre megpróbálta felvetni a fejét, de nem sikerült neki. Így odaadóan léptetett fel-alá Brigitte után.
  - Ejha - jegyezte meg Amy halkan. Cleo akaratlanul is elmosolyodott.
  - Fárad a karom - jegyezte meg vagy öt perc séta után. Nem túlzott. Izmai már égtek súlya tartásától, keze folyamatosan remegett. Brigitte megállt, és Valkyre is. Cleo lassan lecsusszant róla; dörzsölni kezdte fáradt alkarját.
  - Az a szerencsénk - magyarázta neki anyja - hogy már hozzászoktatták a kantárhoz. Nem látom értelmét, hogy a nyereghez nem; de elviseli, és a zablát is, valószínűleg könyen irányítható is. Szerintem futószárazták.
  - Igen - szólt közbe Bert - mondták, akiktől vettem.
  - Remek. Kicsim, szólj, ha kipihented magad. Addig felszerszámozom. Amy, segítenél?
  - Persze - válaszolt kézségesen a szőke lány, és besétált. Cleo csak lassan regenerálódott, de egy idő után késznek érezte magát, hogy újra felkapaszkodjon.
  - Nem mászhatok fel rá én is? - kérdezte óvatosan Amy, kék szeme felragyogott, amikor a többiek bólintottak. Cleo odaadta kobakját, és felült a karám kerítésére, apja mellé, aki csendben támaszkodott, és egy hosszú fűszálat rágcsált. Miután Amy is szólt, hogy fárad, helyet cseréltek.
  - De most ülj fel - kérte anyja. Cleo nagy levegőt vett, és fellökte magát a lóra. Átlendítette a lábát a széles hát felett, majd miután fennvolt, lábával megkereste a kengyelt. Hirtelen nagy öröm járta át - a lován ült, méghozza kevesebb, mint harminc perccel azután, hogy feltették rá a nyerget!
  Brigitte, miután lánya megkapaszkodott, lassan vezetni kezdte Valkyre-t. Óvatosan haladt, és közben folyamatosan duruzsolt a lónak, aki füle ide-oda mozgatásával jelezte, hogy figyel. Néha idegesen megtorpant, vagy felvetette fejét, de ezektől eltekintve az út zökkenőmentes volt.
  - Akkor most egyedül - mosolygott lányára Brigitte, aki kezébe fogta a
  kantárszárat. Megfelelő méretűre állította, hogy a ló érezze, ki is az úr, de ne húzzon bele a szájába sem, majd megszorította az állat oldalát, aki elindult. Egy ideig zökkenőmentesen ment, majd Valkyre beindult. Szaporábban kezdte szedni a lábait, kiesett a ritmusból, és Cleo halálra rémült, amikor felugrott, és megpróbálta levetni őt a nyeregből.
  Amy egy halkat sikkantott, és Cleo látta, hogy anyja is idegesen néz. De ő a Todd által mutatott módszernek hála, nem esett le. Hátradőlt a nyeregben kissé, és egy nehezen megtanulható, de később akármire használató szársegítséggel visszafogta a lovat. Miután sikerült, ismét összeszedett ügetésre bírta Valkyre-t, habár a félelme még nem tűnt el teljesen. Szíve a torkában dobogott, szeme égett - habár nem a könnyektől. Végül ment két-három kört még, és leállította a mént.
  Anyja rögtön a segítségére sietett, és tartotta Valkyre-t, amíg ő leszállt.
  - Sajnálom anya - mondta lassan - nem tudtam uralkodni felette.
  Brigitte fél karral szorosan magához ölelte a megszeppent lányt.
  - Ne butáskodj, kincsem - mosolygott - ez csodálatos volt. Még pár hétig karámban edzünk vele és futószárazzuk, és akár betanítottnak is vehetjük. Persze miután apád is pártfogásába vette.
  Todd lánya felé küldött egy nagy vigyort.
 - Szóval... sikerült! - lelkendezett Cleo, és szeretettel megpaskolta a lovat. Lelki szemei előtt már látta, hogy mi minden fog történni ezen a nyáron: hatalmas tereplovaglások kettesben Valkyre-rel, vagy akár csapatban... és még egy versenyt is megkockáztatott, a nyár végi nagy megmérettetés fiatal ló kategóriájában.
  Hát igen - gondolta - ez egy nagyon szép szünidő lesz.

VÉLEMÉNYED
következő fejezet