Túlvagyok a próbahéten.

Ilyenkor az egyetemen még minden "kezdetleges", avagy kialakulóban van; az emberek még új órákat vehetnek föl/adhatnak le, sok óra elmarad (pl ezért is vagyok itthon már csütörtökön), és hasonlók. 
De ez a hét is marhajó volt!

Majd mesélek, most kicsit fáradt vagyok. Csak gondoltam jelentkezem.

Tegnapelőtt elkezdtem írni egy bejegyzést, de jött a tűzhelyszerelő, és lecsapta az áramot vagy mi, ezért az egész irományom eltűnt az éterben. Ezen úgy feldühödtem, hogy mostanáig fel sem bagóztam ide. Hát bocsánat... szörnyű blogger-oldalgazda vagyok.

Amint a címből is láttátok, igen: vasárnap felköltözöm Piliscsabára a kollégiumba. Már kifejtettem, hogy miért választottam koleszt, ezért nem akarom még egyszer; legyen elég annyi, hogy olcsóbb, és nekem, akinek a legnagyobb önállósága, hogy egyedül vásárol a Mekiben egy tökéletes állapot. A kolesz jó, már láttam az épületet, szép nagyon, és előtte az úton ahogy megyek a hatalmas fenyők csodálatos illatot árasztanak. Pont az én kis lelkemnek való környezet! Majd csinálok fotókat, ha lesz érdeklődő.
A szobatársam még nem tudom ki lesz, reménykedem hogy normális, nem pedig pszichopata, kleptomán, vagy valami hasonló. És remélem, el tudja majd viselni a rigolyáimat. Persze lehet, hogy ő is ilyesmiket gondol majd rólam... :) Az vicces lenne. Várom már, hogy megtudjam, kivel fogok osztozni egy légtérben minimum egy szemeszter idejére.
Már a cuccaim fele egy óriás bőröndben pihen, már csak a másik fele vár a száradásra/vasalásra/összeszedegetésre. Anyával vettünk egy csomó porlevest, májkrémet, meg ilyen hasonlóságokat (amik elállnak majd sokáig). Szerencse, hogy az egyetemmel van szemben egy Aldi, mert majd ott tudok vásárolni hasonlókat... Egyébként megajándékoztam magam egy mogyorós snackel is, amit imádok. És most szenvedek, hogy nem ehetem meg. Holnap meg sajtosrudat fogok sütni anyácskával, hogy azt is vihessek. Ah, de furcsa lesz! 

Ha a dolgok beindulnak, akkor szerintem újra elkezdek írni is. Bár most a "Lány a kávéházból" nyálas történetemmel vagyok elfoglalva, de még most sem hinném, hogy felteszem, mert nem akarom, hogy minden regényből legyen 5-6 fejezet fenn, aztán meg félbehaggyam. Most a Kagylóálmok nekem perfect, az egész sztori ott van az orrom előtt, csak le kéne pötyögnöm. 

Már alig várom, hogy elkezdődjön az egyetem... majd írok az első hetemről, meg a koleszról, meg mindenről. Nagyon irigykedek az osztálytársaim többségére, akiknek már elkezdődött a tanítás, vagy már egy ideje új helyükön élnek. Én meg csak itt ülök, és halálra izgulom magam, hogy milyen lesz. Persze azért elég kényelmes, hogy egy héttel hosszabb volt a nyári szünetem...

Na most megyek, mert kiesek a számon. Majd akkor írok blogbejegyzést, meg remélem rövidesen újabb fejezetet is publikálhatok. :) Esetleg fotókat is teszek fel. Cserébe kérlek titeket, néha reagáljatok már nekem valamit. Úgy érzem, mintha a falnak beszélnék... :(

Minden jót: Anna

Ismét hanyagolnom kellett az oldalt, bokros teendőim miatt.
Tegnapelőtt (kedden) volt a beiratkozás az egyetemre. Ahhoz képest, hogy még soha sem voltam teljesen egyedül pesten, elég ügyesenmegoldottam a dolgot. Természetesen volt pár probléma, mint pl azt hittem, hogy elhagytam a telefonom és bementem egy üzletbe, hogy hívjanak fel, erre kiderült, hogy a táskámban van... Nagyon ciki... Meg lekéstem a buszt ami kivisz Piliscsabára, ahol az egyetem van, de utána minden okés volt, és rájöttem, hogy már most nagyon szeretem az egyetem atmoszféráját. A felsősök kedvesek voltak és segítőkészek, az egész procedúra nagyon olajozottan és gyorsan folyt, és csak kétszer rontottam el a beiratkozás dolgait (az egyik az indexem...).
A csoporttársaim nagyon kedvesnek tűnnek és akikkel beszélgettem, azok tényleg kedvesek is:D Persze mindenhol vannak furcsa vagy antipatikus arcok, szóval nem fenékig tejfel a dolog. A hazamenetel már sokkal könnyebb volt és nem is bénáztam annyit, csak nem találtam meg, hogy hol kell felszállni a palotai buszra. De aztán az is meglett.

Tegnap meg elmentünk az okmányirodába a diákigazolványom miatt... Hát bakker, egy és negyed órát ültünk egy két perces hülyeség miatt. Viszont életem első aránylag normális igazolványképét fotózták, ami isteni csoda, szóval viszonylag elégedett is lehetek. Utána nyafiztam anyának, hogy menjünk be a kedvenc turkimba (mielőtt bárki elmorfondírozna: ez egy nagyon jó vállfás turki, szép, tiszta, gyakran új ruhákkal, az árai viszont olcsók), egy kis idegnyugtató shoppingra... és vettem egy tök jó fölsőt, ASOS (már régóta csorgott a nyálam egy ASOS cuccért, de nem akartam netről rendelni...), kék, pici sárga rajzszerű virágocskákkal rajta, és az alja olyan, hogy lóg róla két cucc amit megköthetsz, mint a farmerlánykák... :D Kicsit rövidnek tűnik, de magasderekú cuccokhoz van kitalálva, én meg azokért rajongok mert szépek és előnyösek, úgyhogy csak egy kicsit villan ki belőle a pocakom, de egyáltalán nem ilyen gagyi spice girls-ösen.  És találkoztam álmaim ruhájával (ez most tényleg az), de mivel egy számmal nagyobb, és nem volt saját cash-em, nem kaphattam meg. Egy perces néma csendet kérek... köszönöm.

Ma pedig felvettem az óráimat. Kilenckor kezdődött, de már háromnegyed nyolckor benn ültem a neptunon és frissítgettem mint az állat, hogy ki ne dobjon... nagyon izgultam, hogy minden órára bekerüljek, de szerencsére 100%-os volt a siker! Nagyon jól beosztottam, mert mivel egyháztöri pl csak kéthetente van hétvégén, ezért van olyan, h már csütörtökön haza tudjak menni.  Viszont kedden kétszer is van egyszerre órám, ami neccesebb.Leírtam az órarendem, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor katt a Bővebben-re. :)

EGYÉBKÉNT: MA VAN THEO HUTCHCRAFT SZÜLINAPJA! 26 éves... Dzsízösz...

Boldog születésnapot. Bár mindig is gáznak tartottam boldog szülinapot kívánni egy hírességnek...

Nos, kedves Bridge megajándékozott ezzel a díjjal... hát köszönöm! Szeretek ilyenekkel szöszmötölni, meg kell, h valljam.

A Liebster award lényege, hogy:
- 11 dolgot írj magadról
- a jelölő mind a 11 kérdésére válaszolnod kell
- 11 kérdést kell feltenned a kiválasztott emberkéknek
- 11 embernek kell továbbjuttatni.

Nosza, rajta.

1. Ha választhatnék, akkor vagy macskaként, vagy vadászsólyomként születnék újjá.
2. Nem szeretek egyedül lenni egy nagyobb közösségben, viszont néha nagyon jól esik egyedül sétálgatni az utcán (főleg, ha csinosan vagyok felöltözve és jól érzem magam a bőrömben).
3. Ebből következően nagyon szeretek öltözködni. Imádom a szoknyákat, egyberuhákat, magassarkú cipőket. Gondoljatok felszínesnek, de érdekel a divat, bár nem követem vakon. Mindig csak az aktuálisan nekem tetsző ruhadarabokat válogatom ki, és gyakran hordom pl. a nagypapám régi kötött pulcsiját, még akkor is, ha van rajta egy-két lyuk. A stílusom elég eklektikus, egyik nap megjelenek magassarkúban, szép ruhában stb, másik nap meg bakancs, óriási pulcsi és felkötött laza haj. Mégis, mindkettőben otthonérzem magam, és önmagam tudok lenni.
4. Imádok olvasni. Tényleg. Az utóbbi fél évben (érettségi miatt) nagyon keveset tudtam, szóval most falom a könyveket. Majd írok is egy könyvajánlót, ha még páron túlleszek...
5. Hamar ráunok dolgokra. Ezért nem szoktam befejezni a regényeimet. Ezt a nagy hibát ki kéne küszöbölnöm, ha író akarok lenni...
6. Ha nincs valami problémám, hát kreálok magamnak egyet, olyat, aminek köszönhetően depis feliratú képeket rebloggolhatok tumblr-ön.
7. Jah, igen, van tumblr-öm is. www.sputnikova.tumblr.com <-- itt megtalálsz. Kövess nyugodtan, ismerd meg weird világom.
8. Mióta befejeződött a suli, azóta újra elkezdtem rajzolni/festeni, kreatívkodni. Folyton rajzolok valamit. Itt meglesheted: www.sputnikova.deviantart.com
9. Szeretek sajátkészítésű ruhákat hordani. Pl. meglepődnétek, hogy milyen jó ruhát csináltam a dédimamám otthonkájából!
10. Még mindig várom a levelet a Roxfortból. Hátha csak elkésett...

---

Most az jutott eszembe, hogy JézusMáriaSzentJózsef, mennyire szalad az idő.
És milyen régen volt friss!
No, igen. Amilyen hamar belejöttem a regényírásba, olyan hamar vonta el a figyelmemet valami más.
Mégpedig a SZIGETen lévő Hurts koncert... és ezzel együtt drágalátos Theo Hutchcraft, az énekes. Akit imádok. Akit ajnározok. Akit gyönyörűnek és vonzónak tartok, az eszméletlen kisugárzása miatt. Igen. Belecsöppentem újra a Theo Hutchcraft-fandomba. Fuck! Nem tudom minek kell nekem mindig valami obsession... :D
   Ezért kitaláltam a fejemben egy sztorit (nem kell aggódni, nem fogom közzétenni, annyira nem nagy cucc, le sem írtam ill. meg sem fogom írni), amiben a főszereplő csávót kissé róla mintáztam, és ahhoz rajzolok. Oké, nem hasonlít a rajzon, talán a stílusa meg a haja. Annyira nem vagyok pro. De olyan jó rajzolgatni a szereplőket, a történet egyes jeleneteit, teljesen kikapcsolódok vele... :) Szóval bocsánat, hogy fel se szagoltam az oldalra (persze ha mondjuk lenne rajta némi élet, mondjuk egy "cső" a chatben vagy akármi, más lenne a helyzet. vagy szellemek látogatják az oldalamat??). Ha valaki kiváncsi a rajzaimra, akkor lessetek be a deviantartos oldalamra. Ja és előre is bocsánat a hibás ínglisemért, mert esküszöm már most rengeteget felejtettem, hiába van nyelvvizsgám meg kilencvenkét százalékos érettségim. Vagy csak parázok. Na mindegy, kéne a szókincsemet bővítenem... asszem ez a legfőbb problémám. Majd belejövök újra...

Szóval a deviantartos oldalam: www.sputnikova.deviantart.com

Amúgy ha létezik olyan ember aki nem tudná, hogy mi az a Hurts vagy kicsoda Theo, akkor íme:

A másik csodálatos férfi Theo mellett Adam Anderson, a szintis. Ő is egy nagyszerű ember, de nekem Theo jobban tetszika fura sötét tekintete és a Nézése miatt (nem tudom máshogy kifejezni:D). Adam túlságosan... normálisan helyes.

No, ennyi elég is. Bár Theoból sosem elég... Majd egy másik posztot is szentelni fogok nekik. Vagy többet is. Mostanában úgyis folyton HURTS-t hallgatok... 

Legyetek jók, ha tudtok ;)