... mert nagyon nem szerkesztettem mostanában semmit.

De ma! Hoho, kicsit átalakítgattam a "Regényeim" modult. Új képeket tettem be a regényekhez, könyvjelzőszerűek, mert most nem akartam olyan vastagot, és külön kitettem a fejezeteket, hogy ne kelljen annyit kattintgatni feleslegesen. Rámjött a fotóboltolós-hangulat, mondjuk annyira nem voltam erős, hogy új dizit is csináljak, bár meg kell vallanom, ezzel a mostanival nagyon meg vagyok elégedve.  Amint észrevehetitek, készen vannak a modulok a Macskakövön, tűsarkúban-nak is, a történet is rövidesen fel fog kerülni (holnap vagy holnapután), mert már megírtam a bevezetőt és az 1. fejezetet, csak lustaságom megakadályozta, hogy word-ből másoljak meg ilyenek.

Amúgy meg mi újság? Hát megy a suli ezerrel. Készítjük fel az elsőseinket az avatásra, meg magunkat a szalagavatóra (az előbbi november elején, az utóbbi december elején lesz). Közben próbálunk nem gondolni az érettségire, ami olyan szépen megy, hogy általában (én személy szerint) úgy érzzük magunkat, mintha lenne hátra még egy évünk, vagy valami. Lehetne hátra persze ha mondjuk megbuknék (amit nem fogok) vagy a suliban maradnék ötödévre, OKJ-s képzésre, hogy papír s bizonyítsa grafikusi jártasságom... de hát az OKJ képzés is csak érettségi után jön, szóval tökmindegy, nem úszom meg. :( Félelmetes. Most ott tartok, hogy filózok, miből is tegyek emelt szintűt, de szerintem töriből fogok. Vagy semmiből, maradok ötödévre, és majd akkor teszek emelteket. Az a legszarabb, hogy nem is tudom, mit kezdjek magammal. Eddig ott lebegett előttem a cél: művészettörténész. De aztán rájöttem, hogy nem akarom. Mert minek annyi művészettörténész egy ilyen pici országba? Olyan szegény lennék, mint a templom egere, pénzem nem lenne, hogy pestre költözzek ha nem találok munkát, itt Várpalotán és a környékén pedig nem könyörögnek azért, hogy menjek kurátornak egy múzeumba, vagy valami hasonló. Szívesen kimennék amúgy egy évre külföldre, mondjuk Olaszba, amibe most szerelmes vagyok... Svédországba is mennék, de ott olyan magasak az árak, hogy egy friss érettségis turista nem sokat hozna belőle ki. Meg a svéd nyelv oktatása nem olyan gyakori Mo-n. Olaszt majd felveszem vagy az egyetemen (ahova szeretnék menni, ott kötelező felvenni egy latin nyelvet úgy tudom), vagy majd ötödévben külön tanulom. Meglátjuk persze, hogy mit hoz majd a jövő. Addig még meg is nyerhetem a lottót :))

Kicsit írok nektek a Macskakövön, túsarkúban-ról, amit mostantól MT-nek fogok rövidíteni, ha nem zavar titeket. Előre felhívnám mindenki figyelmét: nem egy világmegváltó mű lesz, és alapból álomvilág-szerű, mivel tisztában vagyok vele, hogy az alaphelyzet, amiben a lány bennevan, nem túl lehetséges. Szóval elnézést kérek, de egy limonádé arra van, hogy álmodozzunk együtt, nemde? 
 Először nagyon pesszimista sztorit képzeltem el. Úgy is kezdődik, rossz hangulatban írtam. Első mondata: Magányos vagyok. De ez ne rettentsen el senkit! A borongós E/3-as bevezető után könnyed, játékosabb hangvételű, naplószerű beszámolóban folytatódik a sztori. Új terveim szerint pedig nem is lesz olyan pesszimista. Főszereplője Kovács Emma, magyar kispolgárleány. Viszont hatalmas szerencséje van: legjobb barátnője, Madarassy Ida nagyon gazdag, nagyon álmodozó, és nagyon divattervező akar lenni. Ezért rövid úton a két lány Milánóba kerül: Emma bébiszitteri állást kap, Ida pedig gyakornokoskodik Olivia Cralle divattervező műhelyében. 
Na, nem mondok többet, a lényeg, hogy minden lesz benne,ami csak kell egy nyálas sztorihoz: divat, szép ruhák, jó pasik, szerelem, csalódás, barátság és nem mellékesen Olaszország. 
Remélem, majd tetszeni fog nektek, hiszen hamarosan felétek topog azon a bizonyos macskakövön ;D

Anna xoxo