A kérdésem találó. Mi történt? 
Most, hogy újra elkezdtem szerkeszteni aktívan (na jó, aktívabban) az oldalam, körülnéztem az eddigi társoldalaim között, meg az ismerős portálok körében, és meg kellett lepődnöm: fele eltűnt, megszűnt, szünetel, leállt vagy hát törölték.
Miért?
  Régen ha nem kerestél, akkor is a képedbe nyomódott legalább öt gportalos regény, hat kattintásból. És ezekből nagy arányban voltak jó írások, tehetséges írók tollából (klaviatúrájából). De most... ha van ínyemre való történet, akkor az is szünetel vagy az írója szenvedve próbálkozik a folytatással, alig találni valami újat, frisset, fiatalosat, amitől anno hemzsegett a gportal. Remélem, hogy ez csak valami mostani periódus, mert én nagyon szívesen olvasok amatőr történeteket ismeretlen írók tollából - és szerintem a gportal sokkal áttekinthetőbb, mint egy freeblog vagy blog a blog.hu-n, vagy akármi. Ezért nem értem, hogy miért ment el mindenki innen. Írópalánták: hova tűntetek?
  Egy éve folyton versenyekbe botlottam, most hiába keresgélek, semmi, vagy már pont lecsúsztam róla. A látogatók magatartása is megváltozott: a számlálóm folyamatosan jelzi őket, de semmi jelét nem adják, hogy itt jártak volna. Nem dobnak semmi hellót, sziát, jó a design-t vagy akármit, hogy véleményről ne is beszéljünk. Még oltani sem oltanak, könyörgöm. Nem mintha az annyira hiányozna, csak furcsa.

Egyébként jól látjátok, új designt alkottam, mert most nagyon belejöttem ebbe a kagylóálmok témába, és gondoltam csinálok valami más jellegűt, mint eddig. Igyekeztem fiatalosra, olyan stílusúra, ami illik a regény atmoszférájához. Hát, remélem tetszik nektek! :) A színei is világosabbak, a főszöveg azért sötét továbbra is, mert így sokkal könnyebben olvasható (személy szerint utálom a színes betűket, amiktől jojózik a szemem). Két Lana Del Rey idézetet láthattok rajta a Summertime Sadnessből, meg a Lucky Ones-ból. Általában Lanát hallgatok (na jó, többek között. Majd egyszer megcsinálom a soundtracklistát is), ha a Kagylóálmokat írom. A kedvenc számom tőle per pillanat a Summertime Sadness. Nem azért, mert most jött ki a klipje (az igazat megvallva nekem egyedül a National Anthem klipje tetszik az összes közül, a Born to die nekem nagyon giccses), hanem mert van egy rész benne, ami nagyon megfogott, valamint tökéletesen illik a hangulatomhoz ez a borongós-szerelmetes nyári dalocska, Lana borús, szép hangján. Ez a kedvenc részem benne, oylan szép hasonlat:

Felkerült egyébként Caterina Fagioli, Ignacio barátnőjének képe a szereplőkhöz. Vele a negyedik fejezetben ismerkedhettek meg, csak győzzétek kivárni. Na megyek, hajnali egy óra van, sok puszi!