A számítógépen tönkrement, újra kellett tenni a windows-t, minden elveszett. Mármint minden regény, történet, novella, frissítés. Ha nincs friss az oldalon, akkor az ezért van, meg azért, mert egy másik oldalamat frissítem, a

www.purethoughts.gportal.hu -t

és egyébként idén érettségizem, úgyhogy majd meglátjuk, mi lesz.

Addig is milliárdnyi puszi. Anna voltam

 Már említettem, talán nem is egyszer, hogy kedves barátosnémmel, Fannival egy "nagyobb projekten" dolgozunk.  Most ezt szeretném bemutatni nektek, bár nem tudom, hogy mégis minek nevezzem. Talán szerepjátékos oldalnak. Igen, ez az. Méghozzá Harry Potter témában. Kicsit olyan, mint egy fanfiction, csak itt nem Harry, Ron, Hermione és a többiek kalandjait, hanem a SAJÁTOTOKAT követitek figyelemmel. Ellátogatsz hozzánk, igényelsz egy karaktert (leírod, hogy kb. hogy nézzen ki, megadod az élettörténetét stb), amit majd én fogok megrajzolni neked, és utána kezdetét veszi a mágikus kaland! :) Egyszerű történetet szövögethetsz álomkaraktereddel álomiskoládban, a Roxfortban, hozzád hasonló érdeklődési körű és gondolkodású emberekkel. Nos, kinek ajánlanám ezt a játékot?

• Akik szeretik a Harry Pottert...
• Akik szeretnek történeteket írni...
• Akik szeretnének új embereket megismerni...
• ... vagy csak kikapcsolódni.

Gyertek csak bátran! Az ismerős kastély tárt kapukkal vár benneteket :) A helyszínek ugyanaz, Roxfort, Abszol út, 9 és 3/4-ik vágány, Roxmorts... a különbség annyi, hogy a TI szereplőitek kalandoznak az iskola folyosóin, alakítják és bonyolítják az életüket. Mintha egy hatalmas fanfictiönben lennél szereplő. Kukkantsatok be:

WWW.PURETHOUGHTS.GPORTAL.HU 

Amúgy nemsokára megemberelem magam, és itt is alakítgatok valamit, de előbb még rendbe kell szednem a HPs oldalt. Tudjátok milyen sok munka volt vele? Meg kellett rajzolnom az öszes tanárt, az iskolai dolgozókat, a választható karaktereket (előnyük: már magasabb fejlettségi szinten vannak). Meg kellett írnunk a házirendet, a szabályokat, a karakterek, tanárok életrajzát, a helyszíneket, mindent... Szerkesztettetek már órarendet? NAGYON NEHÉZ! Főleg, hogy csak egy tanár van minden tantárgyra. Nem tudom, Rowling ezt hogy gondolta... de a lényeg hogy ha elindul, akkor nagyon nagyon jó lesz és megérte fáradozni vele! :)

Puszillak titeket, nézzetek be és csatlakozzatok hozzánk
Anna

 ... mert nagyon nem szerkesztettem mostanában semmit.

De ma! Hoho, kicsit átalakítgattam a "Regényeim" modult. Új képeket tettem be a regényekhez, könyvjelzőszerűek, mert most nem akartam olyan vastagot, és külön kitettem a fejezeteket, hogy ne kelljen annyit kattintgatni feleslegesen. Rámjött a fotóboltolós-hangulat, mondjuk annyira nem voltam erős, hogy új dizit is csináljak, bár meg kell vallanom, ezzel a mostanival nagyon meg vagyok elégedve.  Amint észrevehetitek, készen vannak a modulok a Macskakövön, tűsarkúban-nak is, a történet is rövidesen fel fog kerülni (holnap vagy holnapután), mert már megírtam a bevezetőt és az 1. fejezetet, csak lustaságom megakadályozta, hogy word-ből másoljak meg ilyenek.

Amúgy meg mi újság? Hát megy a suli ezerrel. Készítjük fel az elsőseinket az avatásra, meg magunkat a szalagavatóra (az előbbi november elején, az utóbbi december elején lesz). Közben próbálunk nem gondolni az érettségire, ami olyan szépen megy, hogy általában (én személy szerint) úgy érzzük magunkat, mintha lenne hátra még egy évünk, vagy valami. Lehetne hátra persze ha mondjuk megbuknék (amit nem fogok) vagy a suliban maradnék ötödévre, OKJ-s képzésre, hogy papír s bizonyítsa grafikusi jártasságom... de hát az OKJ képzés is csak érettségi után jön, szóval tökmindegy, nem úszom meg. :( Félelmetes. Most ott tartok, hogy filózok, miből is tegyek emelt szintűt, de szerintem töriből fogok. Vagy semmiből, maradok ötödévre, és majd akkor teszek emelteket. Az a legszarabb, hogy nem is tudom, mit kezdjek magammal. Eddig ott lebegett előttem a cél: művészettörténész. De aztán rájöttem, hogy nem akarom. Mert minek annyi művészettörténész egy ilyen pici országba? Olyan szegény lennék, mint a templom egere, pénzem nem lenne, hogy pestre költözzek ha nem találok munkát, itt Várpalotán és a környékén pedig nem könyörögnek azért, hogy menjek kurátornak egy múzeumba, vagy valami hasonló. Szívesen kimennék amúgy egy évre külföldre, mondjuk Olaszba, amibe most szerelmes vagyok... Svédországba is mennék, de ott olyan magasak az árak, hogy egy friss érettségis turista nem sokat hozna belőle ki. Meg a svéd nyelv oktatása nem olyan gyakori Mo-n. Olaszt majd felveszem vagy az egyetemen (ahova szeretnék menni, ott kötelező felvenni egy latin nyelvet úgy tudom), vagy majd ötödévben külön tanulom. Meglátjuk persze, hogy mit hoz majd a jövő. Addig még meg is nyerhetem a lottót :))

Kicsit írok nektek a Macskakövön, túsarkúban-ról, amit mostantól MT-nek fogok rövidíteni, ha nem zavar titeket. Előre felhívnám mindenki figyelmét: nem egy világmegváltó mű lesz, és alapból álomvilág-szerű, mivel tisztában vagyok vele, hogy az alaphelyzet, amiben a lány bennevan, nem túl lehetséges. Szóval elnézést kérek, de egy limonádé arra van, hogy álmodozzunk együtt, nemde? 
 Először nagyon pesszimista sztorit képzeltem el. Úgy is kezdődik, rossz hangulatban írtam. Első mondata: Magányos vagyok. De ez ne rettentsen el senkit! A borongós E/3-as bevezető után könnyed, játékosabb hangvételű, naplószerű beszámolóban folytatódik a sztori. Új terveim szerint pedig nem is lesz olyan pesszimista. Főszereplője Kovács Emma, magyar kispolgárleány. Viszont hatalmas szerencséje van: legjobb barátnője, Madarassy Ida nagyon gazdag, nagyon álmodozó, és nagyon divattervező akar lenni. Ezért rövid úton a két lány Milánóba kerül: Emma bébiszitteri állást kap, Ida pedig gyakornokoskodik Olivia Cralle divattervező műhelyében. 
Na, nem mondok többet, a lényeg, hogy minden lesz benne,ami csak kell egy nyálas sztorihoz: divat, szép ruhák, jó pasik, szerelem, csalódás, barátság és nem mellékesen Olaszország. 
Remélem, majd tetszeni fog nektek, hiszen hamarosan felétek topog azon a bizonyos macskakövön ;D

Anna xoxo

 Meteorológiai ősz. Második világháború kezdete. Iskola...
 Elég fura volt visszamenni a suliba.

Végzős vagyok. Ami egyszerre menő (használ még egyáltalán valaki ilyen szót?? most rajtam kívül, persze.) és rettenetes. Iszonyú! Érettségi. Ezen kívül pedig rengeteg más dolog! Avatás, diákigazgatóválasztás, szalagavató, bolondballagás, ballagás, szerenád, és még tuti kihagytam valamit. Ennyi dolga van egy végzősnek a sulimban, és paraaaa. Kicsit tartok tőle, hogy nem fogom bírni, főleg a tanulás mellett, és awh. 

Írni azért még fogok. Meglepő módon nem a Macskakövön, tűsarkúban halad jobban, hanem az Alice hetedik fejezete, remélem valakit azért felvidít :) Most épp barackot eszek, és azon kattog az agyam, hogy mit vegyek fel holnap, mert nem mehet az iskola első hetében akármiben az ember... utána le van szarva, de most azért eléggé fontos. Ráadásul esni fog holnap. Nehéz az élet XD 

Most elbúcsúzom, nagyon fáradt vagyok, nem akarok marhaságokat összehordani. Csókpuszipá!

 Nos igen. Nem kis harc után, de fenn az új dizi. Egy tapsot megérdemlek!
Leginkább hangulatmunka, a kis romantikus virágocska, szépruhás széplábú nőci, rózsaszín mindenség. Nekem tökre bejön.
No, és mi ez a "macskakövön, tűsarkúban" cucc? 
Hát, egyszer régen még suliidőben baktattunk hőn szeretett iskola felé a többi várpalotai tópartissal, és ott az egyik lány, akit szintén Annának hívnak (nagyon aranyos, és tökre szépen zongorázik *-*) magassarkús tanácsokat kért tőlem. Tudni kell, hogy (ahogy apám mondaná) én még wcre is magassarkúban megyek (XD). De tényleg. Egyszerűen imádom, annyira nőies, és sokkal könnyebb benne járni, mint elsőre tűnik. Persze nem ilyen 12 meg 10 centis óriásokat hordok a suliba, az szerintem bitchy egy kicsit. Az olyan cipő jó partiba meg ünnepélyre, meg alkalomra... de nem suliba/munkahelyre... mindegy. Szóval az én kis 8 centis kényelmességeimben sétálgatok az iskolába, Anna tanácsot kér, macskakővel kapcsolatban, én meg adok neki. Felnevettünk, hogy majd írok egy regényt, aminek az lesz a címe, hogy "macskakövön, tűsarkúban" (Székesfehérvár főutcáját szinte teljes egészében macskakő borítja. Imádom, de bazinehéz rajta járni!). Ezt már jóideje fontolgattam, hiszen régóta játszottam a limonádésztorik gondolatával. Így eljutottam arra a szintre, hogy írok is egyet.

El kell mondanom, hogy a regény egy rendkívül szörnyű lelkiállapotban kezdett íródni. Csalódott voltam, mondhatni kiábrándult, szomorú, vágyakkal teli, és magányos. A főszereplő érzelmei tükrözni fogják a sajátomat, mert én az írással tudom kiírni magamból a rosszat, úgy, hogy idegen bőrébe bújok. De előre meg kell mondanom, nem lesz ilyen rohadt alap, mint az amerikai vígjátékok: főhősnő jön, van egy pasi aki teljesen az ellentéte, utálják egymást, közben esetleg jön egy másik faszi aki TÖKÉLETES de a végén kiderül, hogy egy SURMÓ és az a pasi a tökéletes, majdnem szétválnak útjaik de mégsem LÁV. Na nem. Ez gáz! Az én sztorim sem lesz világmegváltó, sőt. Ha felkerül meglátjátok, hogy semmi különleges nincs benne...

Csók, puszi, léptem